Mi számít idegentestnek?

Az idegentest minden olyan nemkívánatos tárgy, amely szándékosan nincs jelen az élelmiszerben, és amely veszélyeztetheti az élelmiszer biztonságát vagy minőségét. Ide tartoznak a nyilvánvalóan idegen tárgyak, például rovarok, kő, üveg vagy műanyagok, valamint az élelmiszerhez kapcsolódó anyagok, például szár-, héj- vagy tolldarabkák.

Miért jelentenek problémát?

Idegentestre vonatkozó panasz benyújtásakor a gyártónak vagy a végrehajtó hatóságnak el kell döntenie, hogy az idegentest az élelmiszert nem biztonságossá (azaz egészségre ártalmassá vagy emberi fogyasztásra alkalmatlanná) teszi-e, vagy indokolatlanul befolyásolja-e a termék minőségét a fogyasztó tisztességes forgalmazásra vonatkozó megítéléséhez képest. Ha ezek közül bármelyik bebizonyosodik, a gyártó megsérti a 178/2002 számú EU-rendeletet, és megfelelő jogi és termékvisszahívási intézkedésekkel kell szembenéznie.

Ezenkívül mind a Globális Élelmiszerbiztonsági Rendszerek (GFSI), mind az élelmiszeripari irányelvek megkövetelik az idegentestek ellenőrzését.

Kihívások

Az élelmiszergyártásban használt takarítóeszközök többsége műanyagból (beleértve a poliésztereket, polipropiléneket és nejlonokat), fémből (beleértve a rozsdamentes acélt és alumíniumot), gumiból, szilikonból, hőre lágyuló elasztomerből (TPE) vagy ezek bármilyen kombinációjából készül.

Az élelmiszergyártásban az idegentest-ellenőrzés gyakran a sorba épített fémdetektorok használatára összpontosít. A fémdetektálás egy jól bevált és hatékony módszer a kereskedelmi élelmiszerekben előforduló fémdarabkák kockázatának csökkentésére. A nem fémes idegentestek elleni védekezés azonban nehezebb, és még az in-line röntgenrendszerek bevezetésével is kihívást jelent a kis sűrűségű műanyagok detektálása.

Ez azt jelenti, hogy a tisztítóeszközökből származó idegentestekkel kapcsolatos elsődleges kontrollt ezek megfelelő kiválasztása, használata és karbantartása biztosítja. Ezen felül az élelmiszer manuális vagy automatizált vizuális ellenőrző rendszer segítségével történő szemrevételezése is alkalmazható megoldás.

Mit mondanak a GFSI szabványok?

BRC¹

• Veszélyelemzés és -ellenőrzés, 2.7.2 – „A HACCP élelmiszerbiztonsági csoport veszélyelemzést végez annak érdekében, hogy azonosítsa azokat a veszélyeket, amelyeket meg kell előzni, ki kell küszöbölni vagy elfogadható szintre kell csökkenteni.” Ennek a következőket kell tartalmaznia:
  • Idegentestek jelenléte vagy termelése.
• Karbantartás, 4.7 – „A szennyeződés megelőzése érdekében hatékony karbantartási programot kell működtetni az üzemekre és berendezésekre…”
• Karbantartás, 4.7.2 – „Ezen túlmenően, ha fennáll a veszélye annak, hogy a berendezés károsodása miatt a termék idegentesttel szennyeződik, a berendezést előre meghatározott időközönként ellenőrizni kell, az ellenőrzési eredményeket dokumentálni kell, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.”

FSSC 22000²

• Tisztító- és fertőtlenítőszerek és takarítóeszközök, 11.2 – Az eszközöknek és felszereléseknek higiénikus kialakításúnak kell lenniük, és olyan állapotban kell tartaniuk őket, hogy ne eredményezhessenek idegen anyagokat.

IFS³

Idegen anyagok kockázatának csökkentése 4.12.

• 4.12.1 – A feldolgozott termékeket védeni kell a fizikai szennyeződéstől. Különös figyelmet kell fordítani azokra a termékszennyezési kockázatokra is, amelyeket a következők okoznak:
  • Tisztító- és takarítóeszközök
• 4.12.2* KO No.6 – A veszélyelemzés és a kapcsolódó kockázatok értékelése alapján eljárásokat kell alkalmazni az idegen anyagokkal való szennyeződés elkerülésére. A szennyezett termékeket nem megfelelő termékként kell kezelni.

*IFS KO-k vagy „Knock out” követelmények: Ha egy auditor megállapítja, hogy ezen követelmények nem teljesülnek, az a tanúsítás megtagadását eredményezi.

Létezik iránymutatás

Az Európai Higiéniai Mérnöki Tervezési Csoport (EHEDG) által készített 8. irányelv⁴, a Higiénikus tervezési alapelvek kimondja, hogy az élelmiszeriparban használt berendezések funkcionális higiéniai követelményeinek egyike az „idegen szemcsés szennyeződés megelőzése”. Ezt a követelményt az élelmiszer-előállítási környezetben használt összes eszközre alkalmazni kell, különösen azokra, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintkeznek élelmiszerrel, hiszen itt megnő az idegentesttel való szennyeződés kockázata. Ez magában foglalja a tisztító- és takarítóeszközöket.

Az EHEDG útmutatója az idegentest-szennyeződés kockázatának csökkentéséről^4,5 kimondja, hogy a felszerelésnek

• ellen kell állnia a repedésnek, törésnek, szilánkosodásnak, forgácsolódásnak, korróziónak, hámlásnak, kopásnak és UV-fénynek;
• mentesnek kell lennie a rögzítésektől, amelyek meglazulhatnak és beleeshetnek a termékbe;
• mechanikailag stabilnak kell lennie.

Egy hatékony megelőző karbantartási program részeként rendszeres ellenőrzésnek és cserének is alá kell vetni, valamint használat előtt meg kell tisztítani és ellenőrizni kell.

Sajnos nem minden az élelmiszeriparban használt takarítóeszközt gyártanak vagy használnak a fenti útmutatás figyelembevételével. Igen gyakran még ma is hibás kialakítású és szabálytalan berendezéseket vásárolnak vagy gyártanak (1 – 6. ábra), és elhanyagolják a berendezések folyamatos karbantartását (7 – 8. ábra).

1. ábra: Rosszul megtervezett cserélhető lapátos gumibetét.

2. ábra: Csavarhúzó által okozott sérülések.

3. ábra: A gumibetét két részét összekötő fémcsavar.

4 – 6. ábra: Helyben készített eszköz, amelyhez anyákat és csavarokat vagy szalagot használtak a rögzítés vagy javítás során. Az élelmiszertermék idegentesttel való szennyeződésének fokozott kockázata.

7 – 8. ábra: Rosszul karbantartott eszközök, amelyek megnövelik az élelmiszer-hulladékból, kártevőkből és sörtékből származó idegentest-kockázatot.

A takarítóeszközökből származó idegentest-kockázat csökkentése

Általános útmutatás

Olyan takarítóeszközöket válasszon, amik…

• Jó minőségűek; szilárd anyagokból készülnek; tartósak és ellenállnak a gyártási környezet kihívásainak (pl. hőmérséklet, vegyszerek, fény, élelmiszer- és felülettípusok stb.)
• Az élelmiszertermékhez képest kontrasztos színűek, hogy az idegentestek könnyebben láthatóak legyenek (akár szemmel, akár automatizált vizuális felismerő rendszerrel).
• Rögzítési pontoktól mentesek.
• Mechanikailag stabilak.

Ne használjon olyan takarítóeszközöket, amelyek…

• Fából vagy habosított műanyagból készültek. Mindkettő ismert tartóssági korlátokkal rendelkezik, ami fokozott kockázatot jelenthet az idegentestek megjelenésére.
• Festve vannak vagy bevonattal rendelkeznek.
• Sérültek vagy erősen kopottak.
• Rossz kialakításúak vagy javítva vannak.

Mindig…

• Tisztítsa meg és ellenőrizze az eszközt használat előtt.
• Ellenőrizze rendszeresen, javítsa és cserélje eszközeit a megelőző karbantartási program részeként.
• Tárolja a felszerelést megfelelően, például fali konzolokon vagy árnyéktáblákon, hogy minimalizálja a károsodást és idegentest keresztszennyeződésének kockázatát.

A kefesörték, mint idegen testek elleni védekezés

Az élelmiszeripari takarítóeszközök közül az egyik leggyakrabban említett idegentest forrás a kefe, ahol a sörték a kefefejből letörhetnek, levágódhatnak, kihúzódhatnak, majd bekerülhetnek az élelmiszerbe.

Sajnos a termék sörtékkel való szennyeződésének veszélye mindig fennáll. A legtöbb élelmiszeripari kefesörte műanyagból (általában valamilyen poliészterből, pl. polibutilén-tereftalátból, azaz PBT-ből; polipropilénből, azaz PP-ből vagy nejlonból) készül, átmérője 0,15 – 0,60 mm. Függetlenül a felhasznált műanyag minőségétől vagy a kefe felépítésétől, ha ezeket a sörtéket olyan berendezéseken használják, ahol beszorulhatnak, húzáskor letörhetnek vagy kihúzódhatnak a kefeblokkból. A berendezés éles felületein is elvágódhatnak vagy megsérülhetnek, ami a sörtedarabok elvesztéséhez vezet.

Fémdetektálható műanyag sörtéjű kefe

Az élelmiszeripar rendelkezésére állnak fémdetektálható műanyag sörtékkel ellátott kefék is, amik megakadályozhatják a sörtékkel szennyezett termék fogyasztókhoz való eljutását. Az ilyen sörték fémdetektálhatóságáról, tartósságáról, funkcionalitásáról és tisztíthatóságáról számos tanulmány^6,7 készült.

Röviden, a vizsgálatok kimutatták, hogy a fémdetektálható kefe sörték:

• Élelmiszer és csomagolás jelenlétében nem észlelhetők
• 68%-kal gyengébbek és csak fele olyan rugalmasak, mint a normál műanyag sörték (poliészter: PBT)
• Nem tisztítanak hatékonyabban vagy kevésbé hatékonyan, mint a szabványos műanyag sörték
• Nehezebben tisztíthatók

A fémdetektálható műanyag sörtéjű kefék használata valójában növelheti az élelmiszerek sörtékkel való szennyeződésének kockázatát alacsonyabb szilárdságuk és rugalmasságuk miatt, valamint annak a téves felfogásának köszönhetően, hogy a fémdetektor segítségével minden fémdetektálható sörte kimutatható.

Sörte rögzítési módszerek

Fúrt és tűzött kefe

A termék sörtékkel való szennyeződési kockázatát úgy tudjuk minimalizálni, ha olyan kefét válasszunk, amely esetében a sörteveszteség elenyésző.

A keféket sok éven át úgy készítették, hogy lyukakat fúrtak egy tömör anyagtömbbe (korábban fába, ma általában műanyagba), majd fémhuzal vagy tűzőkapcsok segítségével minden lyuk aljába sörteköteget varrtak vagy tűztek (9. ábra).

Az ilyen típusú termékeket gyakran „fúrt és tűzött kefének” nevezik.

Ha a kefe megfelelően van elkészítve, a fémszál vagy kapocs nagyon biztonságosan rögzíti a sörtéket minden kötegben. A gyengébb minőségű keféknél azonban a cérna vagy kapocs túl laza vagy túl szoros lehet. Ha túl laza a rögzítés, megnő a sörték kiesésének veszélye. Túl szoros esetben a sörték elvágódásának vagy károsodásának veszélye nő meg, és ennek következtében nő a sörtedarabok elvesztésének kockázata.

Még egy megfelelő minőségű kefe esetén is előfordulhat, hogy a sörték beszorulnak a tisztítandó berendezésbe, és kihúzódnak a kötegből. Minden alkalommal, amikor ez megtörténik, egy kicsit több hely keletkezik a megmaradt sörték és a tűzőkapocs között, így a megmaradt sörték lazábbak lesznek. Minél több sörte kerül ki a kötegből, annál lazábbak lesznek a megmaradt sörték, és nő a sörteveszteség kockázata.

Gyantába ágyazott fúrt és tűzött kefe

Az élelmiszeripari igényekhez speciális kefék kerültek kifejlesztésre, amelyek a fém tűzés mellett ragasztót (gyantát) is tartalmaznak, hogy garantálják a sörték biztonságos rögzítését (10. ábra).

Az ilyen típusú keféket úgy készítik el, hogy lyukakat fúrnak tömör műanyag tömbökbe, majd kimélyítik azokat. A sörtéket fém kapoccsal rögzítik a furatba, majd folyékony gyantát öntenek a lyukakba és a környező üregekbe a sörterögzítés másodlagos módszereként.

A sörték a kefefejhez való rögzítéskor nagyon biztonságosak. A vizsgálatok⁸ azonban kimutatták, hogy a gyanta nem képes az összes sörte rögzítésére, különös tekintettel a köteg közepén levőkre (11. ábra).

A hagyományos fúrt és tűzött kefefélékhez hasonlóan használat közben a sörték beszorulhatnak a tisztítandó berendezésbe, és kihúzódhatnak a kötegből. Minden alkalommal, amikor ez megtörténik, egy kicsit több hely keletkezik a megmaradt sörték és a tűzőkapocs között, így a megmaradt sörték lazábbak lesznek. Minél több sörte kerül ki a kötegből, annál lazábbak lesznek a megmaradt sörték, és nő a sörteveszteség kockázata. Ezenkívül a gyanta maga is idegentest kockázatot jelenthet. A kopással és a sörték kihúzásával gyantadarabok is kiszabadulnak a keféből.

Teljesen öntött kefe

A teljesen fröccsöntött sörtetartó technológia kiküszöböli a fém és a gyanta használatát a kefe konstrukciójában, és így az ezekből az elemekből származó idegentest kockázatot.

A kötegben lévő minden egyes sörte külön-külön (hő hatására) egy egységen belül van rögzítve (12. ábra), amelyet azután a kefefejbe formálnak. Ez egyenletesen jó rögzítési szilárdságot biztosít minden sörte számára, függetlenül a kötegen belüli helyzetétől, vagy attól, hogy más sörték már elmozdultak-e.

Szeretné minimalizálni a takarítóeszközök okozta kockázatokat? Ismerje meg a Vikan termékeit a Flor webáruházban! További szakmai támogatásért, kérjük, keressen bennünket bizalommal.

Ha még többet szeretne megtudni a sörterögzítés erősségéről, akkor keresse fel a Vikan szakmai blogját (angol nyelven).

Hivatkozások

1. BRC (2018). Global Standard Food Safety, Issue 8. August 2018.
2. International Standards Organisation. (2009). ISO/TS 22002-1:2009. Prerequisite programmes on food safety, part 1: food manufacturing (last reviewed in 2020).
3. International Featured Standard. (2020). IFS Food 7.
4. EHEDG (2018). Hygienic equipment design criteria. Guideline Document No.8.
5. EHEDG (2005) Materials of construction for equipment in contact with food. Guideline Document No.32.
6. Smith, D. L. (2nd edition 2021). Metal detectable plastics use in cleaning tools and utensils – does it reduce foreign body risk? Vikan White Paper.
7. Anderson, W., and Armstrong-Gore, J., (2017). Detectable products and materials. BST White Paper.
8. Smith, D.L. (2017). The hygienic design of food industry brushware – the good, the bad and the ugly. Journal of Hygienic Engineering and Design.

A bejegyzésben szereplő fényképek külön megjelölés hiányában a Vikan A/S tulajdonát képezik.